Egyéb

Az elhagyottakhoz

Amikor a szívedbe hazugsággal férkőzött valaki, esetleg később vált hazuggá, örülj, ha drasztikusan kiszakítja, vagy ki akarja szakítani magát, ne sirasd, hanem ünnepeld a napot! Adj hálát, köszönd meg, hogy vége, hiszen éppen azzal tett jót neked, hogy kilépett az életedből. Ne akard megtartani, ne vágyd vissza, mert a végén még visszakapod, az pedig már nem hazugság lesz, hiszen tudatosan akartad a rosszat magadnak.

Az fáj, hogy becsaptak? Ne fájjon! Tanultál. Adtál? Akkor volt miből. Emlékezz a mondásra, „jut is, marad is”, neked mindig fog maradni, amiből adni tudsz. Aki csak elvenni képes, neki pedig sosem lesz elég, bármennyit is kap, vagy szerez meg, mert a lelke elkorcsosult. Nem akarsz hinni többé senkinek? Félsz az újabb csalódástól? Akkor bizony gyáva lettél, kishitű, és nem értékeled magad többre annál, akit éppen ítéleteiddel halmozol el, aki a sérelmeidet okozta. Mit tegyél? Menj és mosd le magad utána, nézz fel a Napra, vagy a Holdra, vegyél egy nagy levegőt, érezd a lelked szabadságát, mosolyogj, hisz megnyílt az út előtted, hogy szebb napokat élhess át.

Egy ízletes ebéd után, azt mondod, ez nagyon finom volt, nagyon jól esett, de nem siratod meg, ha kiürült a fazék. Ismered az ízt, ismered a receptet, vagy utána jársz, újra megfőzöd, vagy megrendeled, hogy újra jól lakhass belőle. Ha kapsz egy szépséges virágcsokrot, vázádba teszed, gyönyörködsz benne, de nem siratod meg, amikor elhervad, hanem kidobod. Talán lepréselsz egy-egy szirmot és megőrzöd emléknek, de tudod, hogy van még sok-sok virág, szebbek is, illatosabbak is, nem ez volt az utolsó és egyetlen.

Azt sirasd meg, aki szeretett, de akaratán kívül már nem lehet veled, viszont akarattal soha el nem hagyott volna. Utána se sírj minden nap, mert ő azt nem szeretné, ő boldognak szeretne látni és azzal teszel eleget ennek, ha nem sajnálod magadat sem, hanem tovább mész az utadon, megszerzed neki és neked azt az örömet, hogy újra mosolyogsz.

Az ember birtoklási vágya sajnos sokkal erősebb, mint az elengedés képessége.

A kicsiny gyermek még semmit sem tud a világról, a hazugságokról, a felnőtt ember manipulációiról, az élet ember által kegyetlen oldaláról, de már benne van a birtoklási vágy. Ordít, ha kiveszik a kezéből a homokozó lapátot, vagy a plüssmaciját. Mindenért oda nyúl, de őt még a kíváncsiság, a megismerés vezérli és gyorsan el is felejti, bármit vettek el tőle, mert van valami más helyette.

Többször kellene merni úgy tenni, mintha gyerek lennél. Emlékszel ugye? Az élet most is előtted van, ne méricskéld, ne számold, hogy mennyi van még belőle, hiszen ahogy egy kicsi gyerek nem tudja, te sem tudhatod. Választhatsz, hogy a bizonytalan időt magadba roskadva, önsajnálattal töltöd, vagy kihasználod és haladsz az utadon tovább, mert ott lesznek a szíved-lelked melengető jók, csendben, felfedezésre várva, megbújva, vagy tündökölve, megannyi sáros rög között is.

2016. 04. 02.

A bot végén

Drága nagyapám harcolt a Don-kanyarban. Nekem nem sokat mesélt róla. Még aprócska lány voltam, amikor megkérdeztem tőle.
- Nagyapu! Mitől van az a forradás az orrodon?
Ő maga elé nézett, aztán a megszokott, kedves mosolyával rám, és sokáig elütötte azzal a választ, hogy "Kisprücsköm az a fontos, hogy a te orrocskádon nincs!"
Mindig kerestem a válaszokat, aztán felcseperedtem annyira, hogy kaptam egy kicsit hosszabb választ is tőle.
Akkor mondta el, hogy harcolt a Don-kanyarban, és tőle nem messze robbant fel egy kézigránát, de ő szerencsés volt. Sokkal többet akkor sem mesélt, mondván, "jobb erről nem beszélni...".

Aztán nagymamámat kezdtem el faggatni, hogy milyen volt az élet a faluban, amikor a férfiak kint harcoltak? Ők hogyan élték meg? Mik történtek akkor?
Mama egyszer beszélt róla, illetve arról, hogy hogyan élték meg a német katonák és az orosz katonák jelenlétét.

Az élelem nagy részét elásták a kertben, elvermelték, mert ahány katona bement az udvarba, házba, elvették az összes ennivalót, felforgatták a szekrényt, komódot, spájzot. Fosztogattak.
A fiatal lányokat igyekezetek idősnek maszkírozni, fekete ruhába öltöztetni, hogy ne erőszakolják meg őket
A réten tankok mentek át.
Egyik alkalommal, minden maszkírozás, csúfítás ellenére egy német katona magáévá akarta tenni az egyik lányt, de a lánynak szerencséje volt, mert éppen egy tiszt is megérkezett és a katona fejéhez szorította a fegyverét.
Mamáék nem értették a szavait, de azt igen, hogy mit mondhatott, mert a közlegény azonnal elengedte a kétségbe esett lányt és sietve távozott. A tiszt magyarázott, mutogatott, mutatta, hogy éhes. Adtak neki enni.

Adtak az oroszoknak is, adtak a németeknek is abból, ami a konyhában volt.

Fiatal fejjel is sokszor gondolkodtam, elképzeltem a borzalmakat, sajnáltam őket, mert át kellett élniük, de nagyapu mindig azt mondta nekem.
- Kisprücsköm, mennünk kellett, de értetek mentünk, hogy nektek jobb legyen.

Ennyit tudtam az egészről gyerek fejjel, majd tanultam a történelmet, tanultam a II. világháborúról, olvastam könyvekben és hálát adtam, hogy mindezt nem kellett átélnem.

"

Az 1943. április 4-én kelt hadseregparancs utolsó bejegyzése így hangzik:

"Az eddig beérkezett harcjelentésekből és egyéb adatokból megállapítom, hogy a 2. magyar hadsereg a téli hadműveletek folyamán becsületét nem vesztette el, hanem sokáig a Don-parton keményen állta a harcot, sőt a hadsereg egyes csapattestei és ennél magasabb kötelékei olyan ragyogó fegyvertényekkel tűntek ki, melyek a régi magyar katonai hírnévhez mindenben méltóak, és felveszik a versenyt bármely hadsereg kimagasló fegyvertényeivel."

Forrás: donkanyar.gportal.hu"

A Wikipédiából:

1961 – A Tóth Lajos vezérőrnagy, megbízott vezérkari főnök vezényelte katonai díszszemlén első alkalommal mutatják be a honvédség új légvédelmi rakétáit és a MiG–19 PM szuperszonikus vadászrepülőgép-raj 3 repülőgépét.

1985 – Magyar állami ünnepségen először jelennek meg a történelmi zászlók.

2008 – Sólyom László köztársasági elnök meghívására Magyarországra érkezik Hámid Karzai afgán elnök, aki találkozik Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, illetve a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium vezetőivel.

A Wikipédia nem jegyez több magyarországi eseményt április 4-el kapcsolatban.

2016 van. Túl vagyunk a török hódoltságon, a II. Világháborún, az 56-os forradalom, az Európai Unióban, terrorcselekményektől fenyegetetten, és egyre sűrűbben hallunk a polgárháború bekövetkezéséről.

Nyagyapu! Mindig igazad volt. A Te életed a háborúról, a bányáról, a kevéske földről szólt és a családról, becsületről.
Emlékszem arra a mondatodra is, amikor azt mondtad nekem.
- Tudod kislányom, mi a bot végén vagyunk, nem mi tartjuk a kezünkben és mindig ott is maradunk, de a botot forgatják. Hol ez fogja középütt, hol az, de vagy minket ütnek, vagy mi vagyunk azon a végén, ami üt, nekünk fáj az mindenhogyan.

2016. 04.03.

everking


Tartalom átvétel