Versek

amoriana képe

József Attila emlékére

Mint gyermek, ki ostobán éveket kerget,
macskákat hajszol vagy babáját nyúzza,
máskor anyja kezét húzza, mert unja,
hogy nem arra mennek, amerre ő akar.

Ilyen vagyok, leszek, durcásan mogorva,
haragszom a korra, amely nyomorba’
hagyott élni Téged, s tétlenül nézett
addig, míg végigégett harminckét éved.

Teremtő április, temető december,
hová tűnt köztetek az ember, a Kincs,
akinek sorsául csak a nincs jutott,
de hátrahagyni mégis oly sokat tudott.

Lelkednek várat vennék, szépet, meleget,
és bearanyoznám mindkét kezedet,
de csak könnyem pottyan, tollam megremeg,
József Attila, mert rád emlékezek.

amoriana képe

Errefelé, arrafelé

Errefelé álmosak a hajnalok,
korán ébrednek a minimálosok.
Olcsó cipőiket félretaposták,
elnyűtt gönceiket is agyonmosták.

Reklámszatyraikban párizsi lapul,
árulkodik a szél óhatatlanul.
Annak mosolya ritkán köszön vissza,
ki egész évben Duna vizét issza.

Arrafelé, ahol még munka sincsen,
osztozik a magyar a közös nincsen.
Szebb jövendőjét kitartóan várja,
épp hogy él, de itt hal, ez a hazája.

2009. 09. 05.

amoriana képe

Lehettél volna

Még lehettél volna meghatározó,
ha elhatározásod lett volna rá,
de te kérdőjeleken lógtál,
mint kampókra akasztott sonka,
s kettőspont nem került ebbe a sorba.
Vagy egy felkiáltójel vágott orrba?

Kálvárián rendeztél versenyfutást,
de stafétabot ott át nem adható,
ha múltad dárdáiba esel,
mikor majd szakad alattad a verem,
már feledem, hogy mondat voltál velem,
tintafolt leszel csak, mit tollam lehel.

2009. 08. 05.

everking


Tartalom átvétel