Ünnep

Kandikál a kandeláber

Kandikál a kandeláber,
mennyi lámpa, mennyi égő,
virág nyílt a téli fákon,
a ragyogás égig érő.

Fenn az éjnek bársony talpán,
a szégyenkező csillagok,
szemlesütve pislákolnak,
az ő fényük most nem nagyok.

Az Andrássy végig-hosszig,
tündérország kertre váltott,
mesebeli látványától,
a lélegzet majd eláll ott.

Kandikál a kandeláber,
de örül most a vas szíve,
mégis csak egy főszereplő,
ha fekete is a színe.

2018. 11. 23.

Húsvétra

Mennyi bűn felfér egyetlen keresztre,
és azon mindenkié rajta lészen,
és vállán egyetlen ember cipelte,
fel-fel, a Koponya hegyre egészen.

Istennek fia közénk megszületve,
emberré lett, hogy aztán meghalhasson,
a mi megváltásunkra készülődve,
és hogy nekünk csak jó példát mutasson.

Töviskoronáját is elviselve,
és vére csordulását bús homlokán,
gúnyt, míg szitkot szórt rá emberek nyelve,
s hogy végül megszögezzék a Golgotán.

Miértünk sajdult a hófehér lelke,
földi életében végig, szüntelen,
a keresztfáján mígnem kilehelte,
két lator között egyedül bűntelen.

Lett az embereknek üdvözítője,
támasza, vigasza minden bajukban,
de sértetlenségünket nem ígérte,
boldogságot ígért örök honunkban.

Keresztényeknek megváltó istene,
könyörülj rajtunk, az egész nemzeten,
hogy egyszer végre együtt felébredve,
reményvesztetten itt senki ne legyen.

2017. 01.19.

Mikulásra

Télapó, a régi hó oly magasra nőtt,
vastagon takarta az összes háztőt,
lapátolt, szűk résben csúszkáltak emberek,
méteres hófal közt bukkantak fel fejek.

Minden kapualjban csillogó hóbuckák,
magasodtak, mint a dűnék vagy a boglyák,
megannyi hóember vitézül őrködött,
ajtókba kirakott, pucolt csizmák fölött.

Leszállt az éjszaka, csendben ereszkedve,
egy-egy csengettyűszót belecsilingelve,
vártuk a mikulást, akkor még gyermekek,
puttonyában nekünk vajon mit rejteget.

Akkor is öreg volt, meggörnyedt a háta,
lassan, csoszogósan lépkedett a lába,
hosszú, ősz szakálla hasáig lelógott,
kucsma volt a fején, szőrére fordított.

Nem piros szövet volt a kabátja rajta,
az arcát régen is nagyon eltakarta,
énekeltünk neki, vagy verset szavaltunk,
jók voltunk, mondtuk, hogy ajándékot kapjunk.

Télapó, a mai hó várat magára,
de milljó gyermeknek kint vár a csizmája,
hol ajándék nem jut se télen, se nyáron,
a szeretet angyala hozzájuk szálljon.

2016.12.05.

Tartogass még valamit

Tartogass még valami jót december,
a többi hónapom mind bajban ázott,
tavasz virága szomorúságra nyílt,
vidáman velem nyár sem parolázott.

Az ősztől én már nem is vártam többet,
csak hogy fedjen el mindent bő avarral,
s miként elmúlásból új élet terem,
ébredhessek végre vidámabb nappal.

Keresem folyton szépségét a létnek,
s egy nyíló bimbón is lelkem megpihen,
vagy elég csak a kéklő égre néznem,
hogy erőmet visszanyerjem idelenn.

Küzdünk itt mind, mi, porból vétetettek,
mint a természet, örök körforgásban,
én is egyedül, kitárt két kezemmel,
mindent elfogadva, Istenemre vártan.

Mégis jó lenne egy kicsiny ajándék,
mit még tartogatna titkon december,
nem vágynék nagyra, vagy elérhetetlent,
csak karácsonyom szeretetben teljen.

2016. 12. 12.

BUÉK 2016.

Elköszönünk megint egytől,
ezúttal a tizenöttől,
jöjjön új év nagy kalappal,
roskadozzon minden asztal,
sok jót hozzon, szerencsével,
egészséggel, megértéssel,
s szaporodjon minden nappal,
szorzódjon meg tizenhattal!

2015. 12. 29.

Ünnep ült a fenyőágra

Ünnep ült a fenyőágra,
aranyszálból szőtt a sála,
fényes gömbök függnek rajta,
habcsókot küld egy angyalka.

Csillagból van koronája,
szikrákat szór a szobára
ezüstfényű varázspálca,
körben villog sok-sok lámpa.

Ajándékok dobozkája
sorakozik karnyújtásra,
csilingel a csengő hangja,
megérkezett kis Jézuska.

2015.12.15.

A második gyertya fényénél

Sokszor mondták már nekem, hogy szeretlek,
majd hűtlenek lettek, vagy elfeledtek,
talán akad, ki néha gondol is rám,
előkerülök valamilyen listán,
de nem tudom, hányan szeretnek tényleg,
kiknek szívükben nem billent a mérleg
ellenkezőleg, vagy közömbösségbe.

Nem tudom, kik látnának szeretettel,
ha segítséget kérnék egyik reggel,
vagy az éj közepén beállítanék,
hogy szállást kérjek, mert kint talált az ég,
még ha nem is üldözne senki sem,
csak nem lenne egyebem, mint a hitem,
kifogások nélkül ki engedne be.

Mit is várhatnék én ettől a világtól,
hol szállást alig talált a Megváltó,
aki szeretni jött, nem válogatva,
mégis, épp hogy akadt neki egy pajta,
pedig mióta és mennyien várták,
hogy jöjjön és tanítson, gyújtson lámpát,
utat mutatva, mennyekbe vezetve.

Idén is ég már a második gyertya,
a kirakatokban ünnepi pompa,
Pest utcáin a karácsonyi fények,
most is, és mindig, olyan nagyon szépek,
várjuk az érkezést, ki ahogy tudja,
kinek kevésre, kinek többre futja,
és van, akiknek már nincsen semmije.

Sokan mondták már nekem, hogy szeretlek,
mégis oly kevés, akikkel ünneplek,
a szüleim idén is hazavárnak,
és értük Uram, mindörökké áldlak,
köszönöm Neked, aki majd becsenget,
azokat, akiknek szíve beenged,
s engedd, hogy veled érjen éltem vége.

2015. 12. 06.

Karácsony környékén járva

Valahogy olyan szép minden december,
ilyenkor, karácsony környékén járva,
akkor is, ha hó sem hull, csak köd lehel,
rónákra, hegyekre, vizekre, házra.

Valahogy most másabb, jobb az ember,
ilyenkor, karácsony környékén járva,
akkor is, ha gondok vagy bánat perzsel,
vagy még fenyőág se jut a szobákba.

Valahogy angyalok bújnak meg csendben,
ilyenkor, karácsony környékén járva,
akkor is, ha már reménykedni sem mer,
kit elhagytak, beteg vagy nincs családja.

Valahogy a szívnek most nagyobb hely kell,
ilyenkor, karácsony környékén járva,
akkor is, ha szidva vagy áldva telt el
az év, most mind több szeretetre vágyna.

Valahogy adni jobban kész az ember,
ilyenkor, karácsony körkényén járva,
akkor is, ha máskor magának vermel,
s akkor is, ha szíve minden nap tárva.

2015. 12. 22.

amoriana képe

Óév búcsúztató

Elfogytak a napok idén,
utolsókat rúg már az év,
szikrát szór a sarkantyúja,
kint durrog az indulója.

Hogy ha bús volt ez az éved,
űzze el az éjfél tőled,
ami rád vár legyen vidám,
teljesüljön minden imád.

Kinek jó volt minden hónap,
ne legyen ez fordulónap,
kétezer tíz is szeresse,
ragyogjon rá a szerencse.

Adjon Isten mindenkinek,
egy kicsivel nagyobb szívet,
szeretetnek tág fogadót,
új évünkre hintse a jót.

amoriana képe

Karácsony

Ódon tetők mohos cserepére,
hideg palákra napsugár zuhan,
csillogó fényleheletét szórja,
ragyogó, mert karácsony napja van.

Hópihék táncát kíséri a Hold,
tündökölnek a messzi csillagok,
gyertyák gyúlnak milliónyi házban,
és mosolyognak mind az angyalok.

Megcsendülnek szerte a harangok,
az egész világ együtt ünnepel,
fenyőfákon csillagszórók égnek,
szívek hangján ma öröm énekel.

Végtelen karácsony de jó lenne,
hogy ne ismerne senki könnyeket,
s ha a Földön örök béke volna,
szeretnék egymást mind az emberek.

everking


Tartalom átvétel